Tél a Dráván

2012.02.03. 

“Tomboló szél és havazás várható. Elmarad a szalagavató. Leállhat az olasz futball északon. Romániában már nyolcan meghaltak. Félméteres hó is lehet! Gigantikus dugók jönnek! Költöztetés a tanyákról! Maradjon mindenki otthon!”

Hogy is mondaná Levente? Gyökér médiagecik! Hogy szakadt volna a fejetek anyátokba! Valahogy így, azt hiszem.

Úgy gondoltam, hogy a szép időre való tekintettel eltöltök két napot a Dráva egyik homokzátonyán. Gyorsan jóllakattam a csomagtartót sátorral, hálózsákkal és minden egyéb nyalánksággal, majd végezetül felkerült a pont az íre, avagy a hajó a hordozójármű tetejére.

Útközben jutott eszembe, hogy a sütni való nyalánkságot otthon felejtettem, ezért sebtiben becsúsztam a Tászkáúba. Péntek délelőtt lévén kevesebb emberre számítottam, aztán lassacskán beugrott, hogy a közeledő íteletidő hozhatta ide Isten jámbor bárányait. Pisti előrelátó volt és már idejekorán megvette kicsiny családja számára a 50 kiló krumplit, 25 kilónyi kenyeret és a két tucatnyi babgulyás konzervet. Ha lehetett volna kapni még magnéziumrudakat és cápariasztó port is vásárolt volna. Bizonyára arany hétvége ez a multik életében.

Imádom a téli a vezetést és gyűlölöm a sóval átitatott lucskos utakat. A felvétel elkészítése után parádés előzésbe kezdtem és már éreztem az orromban a Dráva illatát.

Hiába az emberi akarat, ha Isten és a Természet törvényei ellened vannak. Figyelitek milyen bölcs vagyok mostanában? Ne hagyjátok, hogy ilyen bárgyú gondolatokkal etessetek benneteket! Isten és a Természet nincs senki és semmi ellen és az időjárás mindig tökéletes. Semmi kétség. Mi vagyunk a gyenge  láncszem a gépezetben. Tényleg, vajon a zajló Dráván lehet szlalomozva evezni?

A hajót nem igazán tudtam vízre rakni a partot övező jég miatt és már indultam volna a horgonyért, hogy jeget törjek, mikor egy határőr kiabált rám. Kérdezte merre és mi célból. Nehezemre esett válaszolni. Még ítéletidőben sem hagynak békén… Szerintem ebben az országba még tisztességesen öngyilkos sem lehet az ember, mert tuti beleakad valami helyi jóérzésű illetékesbe. Már bánom, hogy nem azt mondtam neki rezzenéstelen és közömbös arccal, hogy azért jöttem, hogy a Drávába öljem magam. Bohumil Hrabal bizonyosan nem hagyta volna ki ezt a remek tréfát, de azért csak óvatosan ezzel a humorizálással, hisz a Dráva határfolyó és ebből kifolyólag szigorúan tilos rajta bárminemű önmeggyilkolás. Magyarán mondva megbüntetnek, ha kinyírod magad és még lehet, hogy be is visznek utána. Na, de visszatérve az eredeti fagyos mederbe… Negyed órányi töprengés után úgy döntöttem, hogy egyszerűen képtelenség lenne árral szemben megtennem 10 kilométert. És ha netán sikerülne is, hogyan fogok visszatérni? Hiszen addigra biztos már mindent jég fog borítani. Szóval a szívem mélyén már tudtam, hogy meg kell hajolnom a Dráva előtt.

Végezetül akartam még valamit mondani, de már nem emlékszem rá, hogy mit. Biztos valami velőset, vagy humorosat, vagy éppen mindkettőt együtt, tudjátok olyan sziporkázót, de becsszóra elfelejtettem. Na megyek megsütöm a szalonnám…