Áutdór csapatépítő!

Posted in A Törekvő on 2016-08-26 by Atyafi

2016.08.26. Komfortzóna, élményszint! Kint és bent.

 

Faces & Sale

Posted in A Törekvő on 2016-08-26 by Atyafi

2016.08.26.

Nem tudtam nem megörökíteni. A bolhacirkusz bejáratát vásárlókat számláló fotocella pásztázta és én ügyetlen balga a fénykép elkészétése közben bal vállammal véletlenül fantom vásárlókat generáltam. Eme könnyelmű és meggondolatlan cselekedetemet persze nem hagyhatta szó nélkül a butikos kisasszony. “Kérem ezt ne csinálja, mert a főnök nem örül a sok látogatónak, ha azok nem vásárolnak semmit!” Elnézést -mondtam halkan, majd elindultam a helyi könyvesbolt felé, hogy átvegyem A káosz breviáriumát.

A boldog, bukósisakos (fő a biztonság!) rabszolgák kora

Posted in A Törekvő on 2016-08-25 by Atyafi

2016.08.25.

 

Caraco, Spengler, Hamvas, Jünger, Buji

Posted in A Törekvő on 2016-08-24 by Atyafi

2016.08.24.

A minap érkeztek. A káosz breviáriumába még csak belesandítottam. Hát, nem egy leányregény, de én kedvelem a “nem hepiendizmust” és többre tartom azokat az írókat, akik könyvbemutatók és dedikálások helyett inkább felakasztják magukat.

Chaos

Posted in A Törekvő on 2016-08-23 by Atyafi

2016.08.23. Az árnyak légiói

“Boldogok a halottak! És háromszor szerencsétlenek, akik őrületükben nem átállanak nemzeni! Boldogok az önmegtartóztatók! Boldogok az ivartalanítottak! Még azok is boldogok, akik többre tartják a paráznaságot a termékenységeknél! Mert ezekben a mai időkben a családapák meg családanyák a bűnösök, nem pedig az önkielégítők és a szodomiták: az utóbbiak csak önmagukat teszik tönkre, az előbbiek viszont – azzal, hogy megsokszorozzák az éhes szájakat – az egész világot.”

“A pusztulásra ítélt tömegnek nincs, soha nem is lesz öntudata, az öntudat ugyanis elkülöníti egymástól az embereket, az emberek azonban épp az öntudat elől menekülve tömörülnek nyájba, a pusztulásra ítélt tömeg valójában a menekülés útja, a tömeg megannyi elvetélt magány metszéspontja, a tömeg mindig bűnös, ezért is helyénvaló bűnhődése, és hulltában azokat az elfajzott korcsokat is magával rántja, akik alkotják. A rossznak a számokban rejlik az eszköze, az ember a számok miatt szaporodik, pedig minél több az ember, annál kisebb az értéke, az ember soha nem tud elég ritka lenni ahhoz, hogy emberségét megőrizze. Valójában a tömegek fognak minket elveszejteni, a tömeg sodor minket magával a mértéktelenség meg az inkoherencia szakadékába, az üdvözülés meg a tömeg homlokegyenest ellentétes fogalmak, bármi történjék is, nem üdvözülhetünk, már csak azért sem, mert megszámlálhatatlanul nagy számban létezünk, és ha néhányan el is különülnek a tömegtől, akkor sem tudnak a világ sorsán változtatni, mindössze annyi adatik meg nekik, hogy láthatják, merre vonulnak a többiek – nemhiába fognak kétségbeesni, még a süketeknél és vakoknál is jobban, amikor szembesülnek azzal az arctalan örvénnyel, amely felé egyenletes ütemben és feltartóztathatatlanul közeledik az alvajárók emberóceánja.”

“(…) az irgalom maga a téboly, és szégyen azokra nézve, akikkel szemben gyakorolják, sokkal jobb azonnal véget vetni az életünknek, semhogy az irgalom áldozatává legyünk (…)

Körülöttem a téboly, a tudatlanság és az ostobaság verseng a hazugsággal meg a számítással (…)

A kárhozatra született tömeg a káosz szüleménye, e tömeg a káoszból jött, és oda is tér vissza, halálát nem kell megkönnyezni, mert ezt a tömeget árnyak légiói alkotják, márpedig az elvetélt árnyak csak látszatéletet élnek a kétértelműség ölén (…)

(…) a katasztrófa az egyetlen iskola, amely felnyitja a jobb sorsra méltatlanok szemét, minthogy ostobaságuknál és őröltségüknél fogva fogva úgysem értenének meg más tanulságot. Az alvajárókat nem lehet látóvá változtatni, aki születésétől fogva vak, az sohase fog rácsodálkozni a fényre; egyik alaptörvénye a társadalmi rendnek, hogy nem lehet megváltoztatni a kárhozatra születő embertömeget, amely csak az örökös nemzésben tud vigaszt találni (…)

Ha a tompaságban, amelyben élünk, mégis elfogna minket a rémület, a firkászok semmitől sem riadnak vissza, hogy eloszlassák félelmeinket.”

Albert Caraco: A káosz breviáriuma (Ádám Péter ford.)

Julius Evola: Meglovagolni a tigrist (részlet)

Posted in A Törekvő on 2016-08-21 by Atyafi

 2016.08.21. Veszélyes vizeken

Talán nem fognak rám neheztelni e “töredék” miatt, de ha mégis, akkor a “helyzettelen@hotmail.com” címen ezen bejegyzés az illetékesek által letiltható. Azért mertem előhozakodni vele, mert már sokszor érintettük ezt a “kényes” témát, legfőképpen pedig azért, mert erre a területre lépve az eltévelyedés, az önámítás és az önbecsapás veszélye szinte határtalan. Aki teheti hallgassa meg hozzá Virág László: Tigrislovaglás c. előadását, melyre sajnos a napokban lakat került, de talán nem reménytelen vállalkozás a tulajdonosnál kopogtatva kulcsot kérni hozzá.  

http://www.persica.hu/

https://moly.hu/julius-evola-meglovagolni-a-tigrist

“Kirillovnak, a szabad embernek kinyílik a szeme: “Nem akarok hinni. Tudom, hogy nincs Isten és nem is lehet.” Ebből akkor ez következik: “Ha Isten nincs és van Isten… Képtelenség és a logikai következetesség hiánya felismerni, hogy nincs Isten, és ugyanakkor nem felismerni, hogy Istenné lettünk, mert másként nem maradna  más hátra, mint, hogy megöljük magunkat.”

Figyelmen kívül hagyhatjuk az öngyilkosságot, Kirillov értelmes őrültségének a rögeszméjét, és egyszerűen összeroppanásról, széteséséről, az értelmetlenségben való elveszésről beszélhetünk. Ezzel a szituációval szemben születik meg a félelem és az aggodalom: “Olyan, mint amikor egy nyomorúságban élő, miután megkapta az örökségét, megrémülne, és nem merné rátenni a kezét, mert túl jelentéktelennek érezné magát ahhoz, hogy birtokolja.”

Semmi sem jellemzi jobban a döntő próbán való elbukást, a nihilista tapasztalat negatív kimenetelét, mint az az érzés, amelyet Sartre következő megfogalmazása fejez ki: “Arra vagyunk kárhoztatva, hogy szabadok legyünk.” Az ember magáévá teszi az abszolút szabadságot;de ezt a szabadságot csak kárhozatként tudja megélni. A metafizikai szorongás ennek a kiegészítője.”

“Ne félj a pokoltól, ne reménykedj a Mennyországban.”

“Aminek lennie kellene, az nincs; ami van, az az, aminek nem kellene lennie.”

Bővebben…

Mágia és misztika

Posted in A Törekvő on 2016-08-21 by Atyafi

2016.08.21.

“Aki képtelen belátni a helyesen interpretált szolipszizmus valós igazságát: valamilyen tekintetben értelmi fogyatékos. (A’ valamilyen’ ez esetben körülbelül egybeesik a ‘lényegivel’.)”

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 112 követőhöz