A hajnal nem ragyogó

Posted in A Törekvő on 2016-12-06 by Atyafi

2016.12.06.

Ady EndreA nincsen himnusza

A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S fekete a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.

A Halál nagy dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű
S édes ize a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

Lemondás, Hiábavalóság, Halál

Posted in A Törekvő on 2016-11-29 by Atyafi

2016.11.29.

“Lehetsz bármilyen kulturális szinten, képes lehetsz bármilyen kifinomult cselekedetekre, ha nem gondolsz intenzíven a halálra, öntudatlan maradsz. Egy matematikus – aki csak ennyi – jóval alatta marad annak a parasztnak, aki a végső dolgok miatt szenved a maga primitív módján. Általában véve a tudomány elhülyítette az embereket, a metafizikus öntudat lecsökkentésével. Ha a matematikai építmények egyik pillanatában ki lehetne mondani ezt a szót: halál, mindenemet elhagynám e tudomány haszontalanságaiért. De az éppen arra való, hogy a kozmikus rémuralmat elfeledjük. A tudomány emberei öreg gyermekek, akiket nem kell komolyan venni, csak életük „polgári” pillanataiban.”

“Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége.”

Cioran

Gustav Meyrink: Gólem

Posted in A Törekvő on 2016-11-23 by Atyafi

2016.11.23.

“És amikor gondolatban felidézem az itt lakó furcsa embereket, akik úgy élnek bennünk, mint a fantomok, mint azok az emberek, akiket nem anya szült, és akik lényüket tekintve is olyanok, mintha kacatokból ötletszerűen rakták volna össze őket, akkor mindennél inkább hajlamos vagyok elhinni, hogy az ilyen álmok sötét igazságot hordoznak magukban, ami -ébrenlétem idején- halványan pislákol a lelkem mélyén, mint a káprázatos színű tündérmesék utóképe.”

“Egy csapásra megértettem a körülöttem lakó rejtelmes teremtmények benső lényét, akarat nélkül sodorja tova őket valami láthatatlan mágneses áram, ahogy az imént a menyasszonyi csokrot ragadta magával a piszkos áradat.”

(1891 elején Meyrink még bankigazgató Prágában, és a csónakázás, a flörtölés és a társadalmi érvényesülés érdekli. De még az év előtt ideg-összeroppanást kap, öngyilkosságot kísérel meg, és a további kísérletektől az ajtaja alatt becsúsztatott okkultista röpirat gondviselésszerű megjelenése menti meg. 1891-ben Meyrink a Kék Csillag Teozófiai Rend alapító tagja lesz. Kezdetét veszi az ezoterikus kutatás… Meyrink behatóan tanulmányozta a kabbalizmust, a szabadkőművességet, a jógát és az alkímiát, fantasztikus látomásai szinte őrületbe kergették, de volt párbajhős, műfordító, bankár és csaló, ingázott Bécs és Prága között, miközben testi-lelki nyavalyák gyötörték.”)

https://-meyrink-a-nyugati-ablak-angyala/

Bővebben…

Fordított himnusz

Posted in A Törekvő on 2016-11-21 by Atyafi

2016.11.21.

“Az Istennel szembeni undor egy, a fájdalom végső stádiumába jutott vallásos embernél annyira nyomasztó magányt eredményez, hogy egyetlen lehulló könnye megmérgezné az egész földet, szederjessé válna minden csillag, a nap pedig tüdőbajos, metsző fényt sugározna szét. És a csillagok e könnycsepp körül kezdenének forogni, új világok keletkeznének a kozmikus kétségbeesés e kezdeti pontján.”

“Az emberre gondolok, és csak árnyékokat látok; az árnyékokra gondolok, és csak magamat látom.”

“Minden ember rejteget egy őrültet, aki büszkeségből menhellyé változtatja a világot.”

“Legteljesebb megfogalmazódásában a superbia Isten helyettesítése az emberrel, folyamatos trónfosztás. Aki a végsőkig megtapasztalta a magány gőgjét, annak csak egyetlen riválisa maradt: Isten.”

“Megőrizhetők-e bármely emlékezetben azok az emberek, akiket szeretünk vagy gyűlölünk? Ahogy egy író mondta: már nem balzsamozom be egyetlen emlékemet sem, inkább hagyom, hogy hamar megrothadjanak az összes emlékezetembe vésett lények, amelyek csak az intoleranciában és a visszautasításban lennének hasznomra. Nem létezik senki, az emberi árnyaknak pedig nincs akkora vonzerejük, mint az alkonynak, hogy nézzük őket.”

Cioran

Julius Evola: Emberek és Romok (Részletek)

Posted in A Törekvő on 2016-11-19 by Atyafi

2016.11.19. Munka, antidemográfia és létrontás…

“Amikor a nagyvállalkozó öntudatlan önvédelemből teljesen a gazdasági tevékenységnek adja át magát, azt egyfajta kábítószerként használja, mivel ha elgondolkoznék a dolgokon, észrevenné maga körül az ürességet, átérezné a jelentőség nélküli lét teljes borzalmát… Itt kell bemutatnunk a gazdasági kor egy másik patogén fixációját, egy másik alapvető jelszavát. A munka modern babonájára utalunk, amely manapság éppen annyira áthatja a “jobboldali”, mint a “baloldali” áramlatokat. Ahogyan a “nép”, úgy a “munka” is olyan szent és sérthetetlen entitássá vált, amelyet a modern ember csak dicsőíteni és magasztalni merészel. Legszennyesebb és legaljasabb aspektusaiban a gazdasági kor egyik jellemzője az effajta autoszadizmus, amely a munkát etikai értékként és esszenciális kötelességként dicsőíti, és a tevékenység minden formáját munkaként fogja fel. Egy eljövendő, normálisabb emberiség szemében egyetlen perverzió  sem fog különlegesebbnek tűnni, mint ez… Nos, miközben minden normális civilizáció arra törekedett, hogy még a munkát is a tett, a teremtés, a művészet jellegével ruházza fel, a mostani gazdasági civilizációban pontosan ennek a fordítottja történik: manapság még a tett is, az ami még méltó maradt erre a névre: munka, tehát gazdasági és proletárjelleget szándékoznak adni, szinte szadista örömüket lelve a lealacsonyításban és a megfertőzésben.”

https://bookline.hu/

Bővebben…

E. M. Cioran: Könnyek és szentek

Posted in A Törekvő on 2016-11-11 by Atyafi

2016.11.11.

“Az isteni betegség lappangási ideje hosszú, mert a gennyhez hasonlóan Isten is nehezen gyűlik össze. Ám a seb idővel kifakad. És akkor átéljük a megtérést. Ha pedig nem fakad ki a seb, a mérget ott hordjuk szervezetünkben, egészen napjaink végéig hordozva magunkban egy olyan Istent, aki nem mutatkozott meg, mert megposhadt az egyre csírázó és sikertelen megtérésben.”

Bővebben…

Ernst Jünger: A márványszirteken

Posted in A Törekvő on 2016-11-07 by Atyafi

2016.11.07.

p1130611

“S ha a föld, mint valami lövedék szétpattanna, 

A mi változásunk tűz és fehér parázs.”

“Minden jó fegyver varázserővel bír; mi már a látványtól csodálatosan megerősödtünk. Ez igaz volt Nigromontanus tükrére is; villanása megjósolta nekünk, hogy nem fogunk teljesen meghalni, hogy ami a legjobb bennünk az elérhetetlen az alantasabb hatalmak számára. Felsőbb erőink sértetlenül pihennek, mintha kristályból épült magas kastélyokban nyugodnának. Lampros atya mindenesetre nevetett és azt mondta, hogy vannak szarkofágok a szellem számára is. A pusztulás órája azonban az élet órája kell, hogy legyen. Ezt egy szerzetes könnyen mondhatta, akit vonzott a halál, mintha messzi sellő volna, akinek uszonyán megállnak a napsugarak. Mi azonban az élet teljességét élveztük, s elégtelennek éreztük a jeleket, melyeket a testi szem is képes észrevenni. Nekünk, halandóknak csak a színek sokszerűségében virágzik ki az egyetlen  és láthatatlan fény.”

“Minden lépéssel, amelyet a hegyekben megteszünk, egyre inkább csökken a horizont mintájának véletlenszerűsége, s ha elég magasra emelkedtünk, akkor körbeölel, bárhol álljunk is, a tiszta gyűrű, mely eljegyzett minket az örökkévalósággal.”

“Amikor szakadékba hullunk, akkor állítólag a tisztaság legmagasabb fokával látjuk a dolgokat, mint valamilyen túlzottan élesre állított szemüvegen át.”

“Ilyenkor a múzsák hallgatnak, az igazság pedig pislákolni kezd, mint a mécses rossz időben. Már látni ott a gyengéket, ahogy megadják magukat, amint gomolyogni kezd a köd, de még a harcosok kasztja is megretten, amikor látja, hogy a szörnyűséges csőcselék a síkságról felmászik a bástyákra. Így lehet, hogy a háborús bátorság ebben a világban a második összecsapásban mutatkozik meg; s a velünk élők közül csak a legerősebbek hatolnak el a rémület központjába is. Mert ők tudják, hogy mindezek a képek csak a szívünkben élnek, s mintha megrendezett tükröződések volnának, úgy lépnek át rajtuk egyenesen a büszke diadalkapuk alá. A szörnyetegek így nagyszerűen megerősítik őket valóságukban.”

https://bookline.hu