XX. századi freskó

2014.11.03. Tükrök által. Homályosan.

In medias res:

“Ez pedig az a mindenből összeálló, hihetetlenül komplex és nem csupán emberi forrásból fakadó sugalmazás, hogy a valóság (…) az egyedüli és a kizárólagos valóság. Az, hogy sehol, semennyiben nem léteznek jobb és szebb valóságok: hogy a múlt és őseink nem élnek bennünk; hogy nem léteznek az istenek világai; hogy nincs és nem is lehet Isten valósággá; hogy nincs, sőt, nem lehetséges egyszerre emberi és emberfeletti szellem. Ezeket állítani az igazán Gonosz a világban.”  (Részlet a Magyar Hüperiónból)

Úgy értem, hogy a fent említett valóság-sugalmazások nem csupán politikai ellenségeink tevékenységei révén valósulnak meg, hanem olyan külső és benső erők révén, amelyek nem pusztán individuálisak és emberiek.” Horváth Róbert

“Valamikor évszázadok alatt történt érezhető alászállás; ma már évtizedek alatt történik, és egyre inkább afelé közeledünk, hogy években, majd hónapokban, hetekben, sőt napokban is mérhető lesz a változás. És eljöhet az az idő is, amikor az érzékeny ember reggel arra fog ébredni, hogy éjszakai nyugodalma alatt a világ jelentékeny mértékben alászállt, este pedig azzal a tudattal fogja álomra hajtani fejét, hogy egy lényegesen degeneráltabb világban alszik el, mint amiben felébredt.” László András

A fenti megállapítás igazságáról mindenki szabadon meggyőződhet, ha kellő érzékenységgel és affinitással rendelkezik a szimbolizmus iránt, mert minden megnyilvánult dolog valaminek a szimbolizmusa. “A világ Isten manifesztációja, vagyis megnyilvánulása, ami a legkevésbé sem eshet egybe egy antropomorf, vagy theisztikus isten teremtett világával. Már csak azért sem, mert egy emberszerű isten, már régen elmaszatolta volna a nagyujjának egy könnyed mozdulatával ezt az önmagából kifordult és a végletekig meghasonult világot.

Nézem a tévét, lapozgatom az újságot, “nyomogatom” az elektronikus sajtót és nem tudok a fenti idézet lényegétől szabadulni. Tényleg napról napra van lejjebb és lejjebb és különös módon az ember éppen lefelé képes magát végtelenül alulszárnyalni, annak ellenére, hogy már régen be kellett volna csapódnia az anyaföldbe. A detonáció elmaradt, de vajon miért nem képes a világ szekerének a tengelye végérvényesen eltörni? Sokan gazdasági válságot, mások ínséget, megint mások világvégét vizionálnak, de én attól tartok, hogy ez a világ már annyira “meghaladta” (meghasadta) magát negatív értelemben, hogy már megállni sem tud. Sokat töprengtem ezen mostanában és egy barátommal arra az egyöntetű következtetésre jutottunk, hogy láthatatlan kezek egyszerűen kilopták a világ szekerének a tengelyét és a helyébe rózsaszínre festett, virtuális gumitengelyt csempésztek, ami tulajdonképpen már eltörni sem tud. Ha az Olvasó veszi a fáradtságot és kellőképpen elmerül a CunciSzótárban, a tetten ért és bokrétába szedett modern kori kifejezések gyűjteményén, akkor nem nehéz levonnia a kellő következtetéseket. Persze lehet a cunciságokon otthon bárgyún rötyögni, hogy milyen ártatlan hülyeségeket és bugyutaságokat találnak ki egyesek, de, mint korábban utaltam rá -és ezt nem lehet elég komolysággal mondani- minden dolog valaminek a megnyilvánulása. A cunci a szellem üresjárata. Az az autó, amiből kilopták a motort, de kellő polírpaszta és szilikon segítségével még gyönyörűen mutathat az autószalonban. Hogyan lehetne bármiféle komolyabb balesetet elszenvedni egy ilyen kirakatautóval? Leesni csak az tud, aki magasan jár, darabokra hullani csak az egységes képes. A nemlétező nem tud összetörni.

“Azt hiszi például, hogy az az erős, ami sok, vagyis nem tudja, hogy minél több van valamiből, annál gyengébb. A világ azt hiszi, ha valamit sokan mondanak, az igaz. Például, ha mindenki őrült, azt hiszi, hogy aki józan, olyan bolond, hogy meg kell verni. A világnak sejtelme sincs arról, hogy Arlequinhez képest éppen úgy nemlétezésben van, mint a dráma többi szereplője Rómeóhoz és Hamlethez képest.”

(Felül az ég kibetonozva. A falak gumitéglával újrahúzva. Az alapon a rések felnyitva.)

A cunci a téboly, a logikátlan, a kesze-kusza, az eszelős, a zavaros, de hangzatos. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy már nincs meg a világ szekerének eredeti tengelye és annak ellenére -amire már a korábbiakban utaltam- miszerint a valódi világot megszilárdítottuk magunk körül (materializmus, pragmatizmus, pozitivizmus, empirizmus, stb.) azzal a dolog még közel sem volt elintézve, mert ezzel párhuzamosan -és ez napjainkban érezhető igazán- egy eszelős mértékű automatikus építkezés vette kezdetét, amely építkezés tulajdonképpen most megpróbálja a kocsonyás és széteső tégláit a semmi alapjára helyezni. Azért mondom, hogy automatikus, mert inkább a tudattalan, mint a tudatos uralja. De milyen világ lehet az, amelynek nincsenek meg az alapjai? Virtuális. Képzelt. Kártyavár. Légvár. Egy elsikkasztott világ maradványa, ami már egy tárgylemezen, mikroszkóp alatt is hitványul festene. A világ nemcsak, hogy megszilárdult, de egyben képlékennyé is vált és éppen ezért nem képes már a maghasonulásra és a porba zuhanásra. Kilúgozták belőle az eredetit, hogy átvegye helyét az utánzat, az ami hamis. A cseppfolyós szubsztancia ma úgy oldja fel az emberben az embert, hogy az közben tapsol és szórakozik és kényelmesen jól érzi magát. A cunci többek között a kényelem. Cunci a gumiszoba, ahol a beteg már öngyilkosságot sem tud elkövetni, de igazából véve nem is akar, hiszen élvezi az intravénás morfium és a ruganyos gumifalak okozta biztonság örömét. Olyan lett a világ, mint a cirkuszi artisták alatt a védőháló, vagy, mint a ruganyos trambulin. Ruganyos, süppedős, selymes és nagyon puha, melynek rugózása és nyúlása még a végtelenen is túlmutat. A pompába öltöztetett álvilág mögött igazából az alvilág szubtilis befolyásai lapulnak meg.

 “Honnan már hiányzik felhőkakukkvár és az angyalok.”

“E magyarázatból most már körülbelül mindenki sejti, hogy a materializmusban miről van szó. Amikor az ember materialistává lesz, más szóval, amikor az ember azt kezdi hinni, hogy a világ anyagból lett és van, és ehhez az anyaghoz ragaszkodik és belekapaszkodik, és az anyag számára komolyság, környezet, vágy, vallás, akkor az ember homályosan megérzi, hogy ő is ilyen lehullott és kiokádott, leporlott és összetört, csatornába és szemétdombra került valami. A természet spirituális erőivel való kapcsolatról lemondott, a kozmoszról levált, irtózatos katasztrófa következtében megrekedt csökevény. Szellemi vonatkozását elvesztette, ezért visszaképződik és elsüllyed. Ebben a felfogásban világossá válik, hogy a modern primitív csőcselék miért materialista, és miért kell hogy az is legyen. Az is érthető, hogy a tömegvallás miért szükségképpen, akár történeti, akár egyéb, de materialista. A tömegnek már csak egyetlen utolsó életlehetősége van, és ez az anyag. Az a primitivizmus, amelyben a modern tömeg él, és amely a visszaképződésben nemsokára annyira jut, hogy egyenlővé lesz a pápuákkal és négerekkel, már nem is élhet másutt, csak az anyagban. A kiokádott fajfoszlányok és gyülevész nép-excrementum csak ott érzi jól magát, ahová való, a világról levált szemétben. Ebből aztán másvalami is érthetővé válik, az, hogy a gyülevész csőcseléket a francia miért hívja canaille-nak, itt pedig miért hívják söpredéknek.”

(Fentebb a mélymagyar(!!!) valóság egyik pillanata látható. Állítólag. Aki pedig teljesen rezzenéstelen arccal nézi végig a sorozat valamelyik, vagy akár összes epizódját, annak egyszerűen nincsen humora. Érezzük ugye?)

Olvasván az “indexes fiúk” bulváros híreit megtudtam, hogy Dugovics Titusz nem is létezett. Mítosz, hiedelem, zagyvaság, legenda. Valahogy azon a portálon mindig a tudomásomra juttatják, hogy ami magyar az csakis hitvány és megmosolyogni való dolog lehet, vagy csak egyszerűen nincs is, de ha valami csoda folytán mégis egzisztálna, akkor inkább szégyellnivaló és nevetség tárgya volna, kivétel ez alól természetesen minden olyan szó és kifejezés, ami a magyar ábécé 44. betűjével kezdődik. Unalmasak ezek az indexes fiúk. Rendszeresen “átfutom” őket valami megfoghatatlan mazochizmustól vezérelve, de Mózes hajdani létezéséről, Einstein relativitás elméletéről, vagy Isten ígéretéről Ábrahámnak még sosem mondták ironikusan hogy fake, vagyis kamu, vagy csak mítosz, vagy éppen legenda, na nem mintha a mítoszok nem rendelkezhetnének valóságtartalommal és rejtett jelentéssel. Mindegy, ez már csak így van, lelkük rajta, hiszen meg vagyon írva, hogy végzetük az, hogy állandóan tévedjenek és boldogtalanok legyenek. “És vállalták az áldozatot, hogy az őrület poharát helyettünk is kiürítik. Ez a történet káprázata.” Egyébként én nagyon sokat köszönhetek annak a hírportálnak. Hiányában nehezebben tanultam volna meg igazán olvasni és látni.

Nézem a “Magyar” 1-et. A piros, fehér, zöldre átmeszelt közszolgálatit. Új “magyar” sorozat indult Fapad néven, ami egy magyar légitársaság életét mutatja be, természetesen -mint azt a kor szelleme megkívánja- humoros (bárgyú) köntösbe öltöztetve. (A magyart egyébként szándékosan foglaltam idézőjelbe.) Nézem ezt a közpénzből megkreált aljasságot és obszcén tehetségtelenséget és arra gondolok, hogy valakiknek nagyon fontos lehet, hogy minden áldott nap híg trágyában hempergessenek meg minket. Kicsit olyan a Fapad, mint egy “bucket challenge”, de nem jeges vízzel, hanem fekáliával megspékelve. Nézettek csak ide! Én simán bevállalom, hogy meghaladom önmagam lefelé és a tehetségtelenségemet együgyű röhögéssel jutalmazom. Bárgyún vihorászunk “magunkon”, mint “villámhárító” és feszültségoldó Hofi idejében, igaz akkoriban abba a műfajba még valóban szorult némi “eredeti” humor, annak ellenére, hogy tudjuk minek és kiknek volt az előadás alárendelve. Apropó “bucket challenge”… A minap említettem egy ismerősömnek, hogy nem lennék meglepve -a fenti László András idézetből kiindulván- ha a közeljövőben a nép egyszerű gyermekei ürülékkel és vizelettel teli vödröket burítanának magukra és alighogy kimondtam, már szinte abban a pillanatban be is igazolódott a gyanúm, mert már ez a műfaj is valósággá vált. Szóval percek alatt alulhaladta magát a világ.

(A mennyiség uralma és a like szemlátomást már a pápát is magával ragadta. Talán sikerül még a munkás-paraszt hatalomért érdemrend szintjéig is leküzdenie magát. A tekintélyre szemlátomást már nincsen szüksége. Egyébként ez az egyik legjobb felvétel kategóriájában a neten. A páratlan, magán túlmutató szimbolikájával nem tudok betelni.)

Átkapcsolok a Discovery csatornára és egy “tudós” egy cápának a gyomrába vezet katéter segítségével kamerát, hogy megbizonyosodjon a nagy fehér ebédje felől. Dolga végeztével még gyorsan megméri újdonsült barátja harapásának az erejét egy szájba helyezhető digitális vacakkal, majd megpuszilja a hátuszonyát és szabadon bocsátja. A jelenet ezzel a szöveggel zárul: “Ők már 100 millió éve változatlanok, mert ők az evolúció csúcsai. És ön? Ön változatlan?” Hát nem beszédes!? És akkor még nem is említettem a Konténervadászok, vagy a Licitvadászok, vagy az Autókereskedők c. sorozatot, amiknek egyetlen lényege, hogy ki mennyi haszonra tud ügyeskedéssel szert tenni a mennyiség uralmától vezérelve. Tulajdonképpen az összes “tudományos” és hajdan valamilyen szinten még nézhető csatorna behódolt a számok bűvös erejének és a minőségét elcserélte mennyiségre. És akkor még nem is említettem a Fémkeresők c. produkciót, ahol két bézbólsapkás és rágógumis észlény a földet túrja szüntelen, hogy rozsdás “leleteiket” pénzzé tegyék. Vajon ki zsebel be többet? Mike, vagy Steve? A reklám után megtudjuk!

A Duna Tévén éppen ezt kaptam el: “Az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, és Isten nem egy „varázsló varázspálcával” –jelentette ki Ferenc pápa a Pápai Tudományos Akadémián. A szakértők szerint ezzel vége az áltudományos kreacionizmusnak és az intelligens tervezésnek, amelyeket még elődje, XVI. Benedek is támogatott.” Kíváncsi vagyok, hogy Ferenc pápa életében mikor fog eljönni az a felemelő pillanat, amikor ő is a vödör alá fog járulni, hogy bebizonyítsa a démosz számára, hogy ő is éppen olyan halandó és egyszerű és népszerű, mint ők. Talán még a munkás-paraszt hatalomért érdemrend szintjére is sikerül leküzdenie magát.

A kereskedelmi televíziók hozták a szokásos formájukat. “Leszakadt a feje, kitépték a táskát a kezéből, vonat elé esett, kinyomták a szemét, kilakoltatták, mi vagyunk a legdepressziósabb nemzet, leégett az istálló, kilökte élettársát a nyolcadikról, összecsinálta magát a villamoson, kisiklott a személyvonat, leszakadt a felsővezeték.” És a híradó végén a legeslegjobb, amit tanítani lehetne: egy jó hír. Egy kötelező jó hír. Egy igazi cunciság: “Megszületett az állatkertben Samu a zsiráf, Zozó a kicsiny selyemmajom, vagy Tibike a bébitapír, akit figyelmes gondozója cumisüvegből, kecsketejjel cucliztat.” Ezt úgy hívják, hogy feszültségoldás. Leöntöttünk kedves magyar állampolgár egy vödör trágyával, földbe döngöltünk és most megmutatjuk neked nagyvonalúan, hogy amíg vannak kis “plüss állatok” és jó emberek körülötted, addig van miben reménykedned és kapaszkodnod. Gulágról is jöttek haza így emberek. Az utolsó ott töltött napjaikban jól bántak velük és még meleg levest is kaptak, hogy a legutolsó benyomásuk sok évnyi borzalom után -mert általában az marad meg jobban az emberben- egy jóllakottság érzése legyen. Így térünk mi is nap, mint nap nyugovóra, ha kikapcsoljuk este az elektronikus torzító készüléket.

Ma fél füllel hallottam, hogy a kormány azt tervezi, hogy vasárnap bezáratja a multik kapujait. Rögtön felhördült az utca népe és a gazdasági szakértők is a fejükhöz kaptak, hiszem a vasárnap egy nagyon forgalmas nap szokott lenni és mi lesz, ha nem pörög majd a gazdaság. A végén még a tőke is kivonul majd az országból és magyar családok ezreinek kell majd feladni a megélhetését és a biztos munkahelyét, arról nem is beszélve, hogy le kell majd mondanunk a minőségi élelmiszerek palettájáról. Bele gondolni is borzasztó! Olyan ez a tervezet, mint egy istenkáromlás, mert valljuk meg őszintén Isten helyét már átvette a szent kamat, a szent profit, az éhbér, az erőforrás management és a zacskós leves. Nem hinném, hogy manapság bárki is kibírna egy napot Nesquik instant kakaópor nélkül. Bokros Lajos ezt bírta mondani: “A fogyasztó az úr!” Értsd: a fogyasztás a szent. A növekedés szent. A mennyiség szent. Ha nem növekszünk, akkor stagnálunk és nem pörög a gazdaság. Ha nem pörög a gazdaság, akkor kevesebb lóerőt tudunk majd kinyerni a humán erőforrás motorjából és elképzelhető, hogy lóerő leépítésre lesz szükség, mely károsan befolyásolhatja majd a fordulatszámot, ami differenciáltan és nehezen prognosztizálhatóan hathat ki a jóléti társadalom komfortfokozatára, mely komfortfokozat esetleges redukciója révén az emberek rosszabbul érezhetik magukat a bőrükben, mint bármikor korábban. Belegondolni is borzalom!

És most itt a bejegyzés végén mindenki visszakanyarodhat a bevezetőben leírtakhoz, mert igazán lényeges az, amit Horváth Róbert feszeget. Tegyük fel egy pillanatra, hogy létezik egy kormányok feletti kormány, egy hatalmas és nagy összeesküvés, akár egy emberi lény a piramis csúcsán, akinek a kezében összpontosulnak a szálak. A milliárdosok milliárdosa, a befolyásosak befolyásosa. Mi lenne ennek ez egésznek az értelme, hiszen, ha jobban belegondolunk, akkor “a nagy operátor” is halandó lenne és a megszerzett javakon és a pénzen nem tudna magának örök életet vásárolni. Értem én a világhatalmi törekvések valóságalapját, de az igazi nagy kérdés, hogy mi húzódik meg mögöttük. A “nagy operátor” mögött már balgaság lenne személyeket és emberi minőségeket keresni. Közvetetten, vagy részlegesen bizonyosan léteznek, prosperálnak olyan világuralomra törő tendenciák, melyek képesek a médiát, vagy éppen a politikát meghatározni, uralni, azonban az igazán lényeges és izgalmas kérdés az, hogy milyen erőknek a hatására? Milyen erőknek a sugallatára? Nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy a világban egyre nagyobb mértékben felszínre törő, felforgató és bomlasztó jellegű tendenciák, már közel sem operatívan (ember által) irányítottak és kordában tartottak, hanem éppen ellenkezőleg, túlnyomórészt láncukról elszabadult és önálló életet élő, ártó befolyásokról beszélhetünk, mely befolyások már itt cikáznak a fejünk körül feltartóztathatatlanul. Ennek ellenére mindenki megnyugodhat, hiszen ott van nekünk végső mentsvárnak a gumiszoba, ahol már sem lezuhanni, sem összetörni nem lehet és ahová automatikusan, megbízható pontossággal, műanyag csövön át érkezik az angyalbőrbe bújtatott intravénás sugallat.

“Az anyag, ahogy Baader írja, “az özvegyen maradt természet”, mert szellemférje meghalt, és most elárvultán a világ gonosz, vad és tompa erői szállták meg. Ezek az erők az evestrumokkal húzzák magukhoz az embert, ha az anyag felé kinyílt. Az evestrum lényeges tulajdonsága, hogy obszcén és kapzsi. Ezek a legfőbb démonikus képek, amelyekkel a sötét Hatalmak az embert magukhoz ölelik.”

(Az idézetek túlnyomórészt Hamvas Bélától származnak.)

Végezetül pedig következzék valami, ami aranybetűs és magyar és ami mögött nincs elsinkófált tehetségtelenség, bevétel, siker, bárgyúság, ügyeskedés, hátsó szándék, felforgatás, cunciság és aljasság. Az országos Weöres Sándor Centenáriumi Év valahogy nem hatotta meg túlzottan a médiát, de ez érthető is, hiszen Weöres Sándor sosem azt firtatta, hogy mi van a tükörben, hanem azt fürkészte, hogy vajon mi bújhat meg mögötte.

“Ha látnának az eleven fáklyafénynél: őt látnák, az Undor Angyalát amint lábával harangoz a kutyáknak, vagy fütyülve a romokra vizel, s nem hinnék hogy angyal, hogy az alakot váltott szeretet, mely inkább mosolyog mint haragszik.”

Ajánlott olvasmányok: https://atyafipeca.wordpress.com/2014/02/01/

Reklámok

11 hozzászólás to “XX. századi freskó”

  1. 1. ennyiszer még nem nevettem ilyen jóízűen eddigi földi halandó életemben, blogposztban foglalt egyéni megfogalmazásokon: gratulálok önnek, hogy jó a humora
    2. ez nem egy mennyiségi felsorolás
    3. a klaviatúrámra vizelt az Undor Angyala

  2. Ildi Says:

    A fenti összefoglalásod igen szemléletes és lényegre törő bemutatása annak a freskónak, ami körbevesz bennünket és bizony nézni kényszerülünk. 🙂
    Ha szabad az írásod és a hasonlat kapcsán elgondolkozni …
    Az emberek nagy többsége alárendelten létezik ebben a freskóban, mert azt éli meg, bár ugyan kissé kaotikus a világ, de neki mégis igyekezni kell ehhez alkalmazkodnia, különben elveszik. Aztán vannak, akik szinte kényszeresen keresik a degenerált világ még számukra megmaradt kedvező hullámait, amin szépen elszörfözgetni lehet, valami élvezetet kicsikarva abból. 🙂
    Az emberek többsége képtelen meglátni azt, hogy ő maga valójában egy képhatár, önmaga és a freskó kaotikus valósága között, és nem biztos, hogy kényszeres át kell folynia az egyikből a másikba.
    Ha az ember mindenáron a világ szolgájává próbál lenni, akkor könnyen önmaga ellenségévé fog válni… mert vagy a világot utasítom el vagy önmagamat.
    Próbálok arra gondolni ennél jobb hátteret kívánni sem lehet, mert, ahogy a világból kivonódik az érték és növekszik a szemét, az engem mindenképpen arra fog ösztönözni, mintegy a lepusztult külső keret ellensúlyozásaként, bennem valami növekedjen:
    a mindezek felett álló Isteni igazság, ami minden káosz feletti.

    Lehetséges talán, hogy ez az elmázolt és jelenleg kifelé érzékelhető freskó, csupán apró ecsetvonása, annak hatalmas grandiózus Isteni képnek, ami csakis befele tekintve kezdhet lassan kibontakozni… 🙂

    • “De azok, akik ebben a korban élnek, és mindenek ellenére talpon maradnak, olyan gyümölcsöket szerezhetnek meg, amelyek más korok emberei számára csak nehezen voltak elérhetőek.“ Evola

      • Ildi Says:

        Nagyon jó ez az Evola idézet!
        Ez a legjobb kor, a legszebb gyümölcsöknek, ez nem kétség! 🙂
        Más feltételezhető szempontok szerint is.
        Az idő valóságossága, a dolgok egymásutánisága, tehát a lineáris valóságértelmezés simán megkérdőjelezhető, tehát más rátekintés alapján feltételezhető a valóság rendszerének egyidejű létezése. Szubjektív szempontok szerint belegondolva, maga a régmúlt történelem számomra folyamában soha nem is lesz érzékelhető, más korok csakis állóképként léteznek, támpontokat, jelzőtáblákat adhatnak, egyfajta hátteret, amit csakis a saját jelenben tudok érzékelni.
        Számunkra bár mondhatni az élünkben érzékelünk időt, pontosabban csak az idő illúzióját, a valóság érzékelés mindig csakis a jelenben zajlik, vagyis az adott napnak, az adott perce a jelen valósága, ennél fogva ez a kor, nap, perc a legjobb, a legalkalmasabb az önmegvalósításra.
        Az hogy régebben jobb-rosszabb, könnyebb vagy nehezebb volt, az feltételezhető, de a saját jelenünkben, épp ez a jelen pillanat az egész valóság, ez csakis a lényeges és mérvadó, így a legjobb is.
        🙂

  3. Névtelen Says:

    Mit is mond – a korábban egységes Véda négyfelé esése következtében, Kr.e. 3200 táján létrejött – turano-ind Vishnu Purana látomása a Sötét Kor – ról?
    “Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. (…) A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni. (…) Az összes jóslat szerint: A vaskori ember – pontosan ezek miatt – végtelenül boldogtalan és beteg.”
    Majd a következőt fejti ki:
    „A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a világosságot! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”

  4. Névtelen Says:

    “Mikor a bolsevista terror legfeketébb napjaiban, 1918 decemberében a pétervári Közkönyvtár fűtetlen termeiben, ahol a tinta belefagyott a tintatartóba, a napóleoni expedíció fóliánsaiban, Champollion és Lepsius műveiben az egyiptomi rajzokat végignéztem, semmit sem értettem volna belőlük, ha nem folyt volna le közvetlen közelemben “napjaink apokalipszise”.”
    (D. Sz. Mereskovszkij: “Kelet titkai.” Holnap Kiadó, 1992.)

  5. Niki Says:

    “Kilúgozták belőle az eredetit, hogy átvegye helyét az utánzat, az ami hamis. A cseppfolyós szubsztancia ma úgy oldja fel az emberben az embert, hogy az közben tapsol és szórakozik és kényelmesen jól érzi magát. A cunci többek között a kényelem. Cunci a gumiszoba, ahol a beteg már öngyilkosságot sem tud elkövetni, de igazából véve nem is akar, hiszen élvezi az intravénás morfium és a ruganyos gumifalak okozta biztonság örömét.”

    Hamvas csirihau létet ír a végére.
    Hosszú percek óta tűnődöm, hogy melyik lenne/lesz a rosszabb. nem tudom eldönteni. Vagy lehet, hogy a cunciság csak előkövete a csirihauságnak.

    Döbbenetesen jól összeszedett írás arról, ami van (ami valójában nem Van-ság).

    Köszönet!

    (Köszönet a Metropolisért is. Kb. 1 éve láttam. Ha a felismert mély szimbólumokat nem számítom, akkor is egy mérhetetlenül sötét és őrült, sátáni film. A legborzalmasabb horror, amit valaha láttam (na jó, nem sokat láttam), horror elemek nélkül.)

  6. Niki Says:

    Na, közben rájöttem a megoldókulcsra. Roppant egyszerű. Elég elzárni az áramot meg a kőolajcsapokat és máris ripsz-ropsz ott vagyunk a csirihauknál. 1 pici lépés. Se net, se kaja, se melegvíz, se fény-se biztonság, máris tépik szét egymást az előző nap még egymást lájkolók. Valójában EZ a zombiapokalipszis.

  7. […] az első húsz perc volt. És akinek ezután még maradt egy csepp életkedve, az megnézheti az újszülött, cuki zsiráfokat az állatkertből, a sporthíreket és a kisregény hosszúságú […]

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: