Mindszenty, Püspökszentlászló és a Létrontás

2015.03.30.  S Z E N T   T U R I Z M U S

Elöljáróban, azoknak, akik elmulasztották volna a “Mindszenty túra” c. bejegyzést.

Vasárnap egy hirtelen ötlet hatására az ágyra “dobtam” Kaczvinszkyt  és nyeregbe pattantam, hogy megnézzem vajon holt tart a 450 milliós, “Püspökszentlászlói Kastélyturisztikai Látogatóközpont, Zarándokház és Mindszenty-Emlékhely a Mecsekben Project.” Nem, ez most nem vicc. Valóban így hívják, hiszen ezt olvastam le a közszemlére kiállított “óriásplakátokról”. És akkor még nem is említettem a csaknem 6 400 000 ft-os Püspökszentlászlói Harangláb Felújítást.

A haranglábból már elköltözött Mária. Talán elszállították, hogy egy “Mária Renoválási Project” keretein belül 120 millió forintból felújítsák, talán ellopta egy térdzoknis turista, talán önszántából hagyta el ezt a vidéket.

Vajon mi kerülhetett csaknem 6 400 000 forintba?

Csend volt. Nyugalom volt. Meghittség volt. Bensőségesség volt. Eldugottság volt. Intimitás volt. Volt.

A kastélyra valóban ráférne egy alapos restauráció, de félő, hogy most éppen az lesz kidobva az ablakon a Szent Turisztika és a Szent Kikapcsolódás égisze alatt, ami igazán varázslatossá és valóban szentté tette ezt a vidéket. Aki járt már itt magányában és elmélyülten az tudja, hogy miről beszélek.

A “ne aggódjanak” táblák gyorsan kikerültek. Igen, jól látja a kedves olvasó. 450 milló forintról beszélünk. Aki elszeretné olvasni a feliratukat, az nagyítson a képre. Igen kövérre, akarom mondani cuncira sikeredett. Manapság már az egyház is csak azt adhatja, ami lényege.

-Jó napot kívánok!

-Jó napot! Megkérdezhetem, hogy mit fotóz itt és mi célból?

-Természetesen. “Hamvasi Létrontást” fotózok és magáncélból.

-Nem azért kérdezzük ám, csak tudni szeretnénk…

-Most akkor már tudják.

-Nem kell ám megijedni kérem! Ez most így csúnya, de majd szép lesz, ha kihajtanak. Sok pénz van ám erre!

-Értem. A sok pénztől majd kihajt.

-Muszáj volt ám meglépni, mert sok az odvas és balesetveszélyes fa az erdőben és nem is olyan régen ráesett egy vaskos faág az egyik autó szélvédőjére (horribile dictu-én) és senki nem akarhatja majd, hogy életveszélyben legyenek itt a sok turisták! Így legalább majd biztonságos lesz az erdő!

-Értem. Biztonságos. Elég cunci.

-Lehetséges, én nem tudhatom, de az biztos, hogy ez a gazdaságnak jót fog tenni, mert az emberek költekezhetnek majd és még múzeum is lesz a kastélyban. Nem akárki lakott itt kérem! Itt bujkált Mindszenty!

-Bujkált?

-Rejtőzködött, kérem!

-Ki elől, ha megkérdezhetem?

-Hát azt én nem tudhatom.

-Az ÁVH-sok tartották itt fogva Mindszenty József bíborost. Hozták. Őrizték. Miután megkínozták.

-Ezt nem is tudtam.

-Hát most ezt is tudja. Egyebek mellet a Katolikus Egyház pont úgy bánt el Mindszentyvel annak idején, mint ahogy most a fákkal teszi. A tavacska partján lesz majd pénzbedobós távcső és kacsaetető automata is? Egy fényszökőkút is remek turistacsalogató lehetne, egy ledes és napelemes Mária szoborral a közepén. Kisállat simogató is lesz? Esetleg Wi-Fi?

-Én azt nem tudhatom kérem, de lesz itt minden jó dolog, talán még az utat is felújítják! Biztosan sok embert fog mindez vonzani.

-Efelől nincsenek kétségeim. Az út, akkor jó, ha gördülékeny és sima és ha van egy kis lejtése, valamint ha szalagkorlát biztosítja a rajta a nagyszámú közlekedők testi épségét. Talán még az ország vérkeringésébe (a hülyeségbe) is bekapcsolják majd magukat. Kár, hogy a “szellemre” nem lehet szalagkorlátot adjusztálni! Na, szép napot!

Az utolsó kaszt, akarom mondani a kaszton kívüliek vallása: A turizmus, a kikapcsolódás, az utazgatás és a jó házi koszt. Mindez persze jó, ha egészséges életmóddal és tudatos, valamint rendszeres testmozgással is párosul. Ezek a mosolygós és elégedett arcok csaknem mindent ellepnek. Lassan beborítják és “beszántják” az utolsó mentsvárak területeit is. A vigyorgó rabszolgák kora. A humán erőforrások kora. “A biztonságos emberek” kora. Az “inkább élni” kora.

(Az Axis (Szent László) mozdulatlanul és érzelemmentesen szemléli azt, ami meg vagyon írva. Csak én érzem nyomorultul magam. Kéz a kézben járok nyomorult, “készen kapott” egzisztenciámmal. A feltámadáshoz meg kell halni. Milyen furcsa érzés vett erőt rajtam ismét. Dőlnek a fák, sírnak a fűrészek, köröttem kirándulók, mégis érzem, hogy menthetetlenül és visszavonhatatlanul egyedül vagyok.)

“A mozgásokat viszont a “mozdulatlan mozgató” generálja, anélkül, hogy azokban részt venne; a cselekvést a tudás világítja be, anélkül, hogy annak viszontagságaiban osztozna; a szellemi vezeti az időbelit, anélkül, hogy abban elmerülne; így marad minden saját megfelelő helyén, abban a sorban, amely az egyetemes hierarchiában sajátja. De hol található valódi hierarchia a modern világban? Senki és semmi nincs többé a helyén, ha az emberek nem ismerik el többé a szellemi rendben a tekintélyt, nem ismerik el az időbeli hatalmat sem; a szent dolgokat megérintik a “profánok”, s kétségbe merik vonni azok jelentőségét, sőt létjogosultságát; az inferióris ítélkezik a fensőbbrendű fölött, a korlátolt az, aki fölényben van a bölcs fölött, a tévedés az, amelyik legyőzi az igazságot, az emberi helyettesíti az istenit, a föld játssza azt a szerepet, amit az ég, az egyéni az, ami mértéket szab mindennek, és ami azt követeli, hogy az egyén hozhassa meg saját viszonylagos és gyarló eszével az egyetemes törvényeket. “Jaj néktek vak vezérek” – mondja az Evangélium, és tényleg, sehol sem lát mást az ember manapság, mint hogy vak vezet világtalant, akik” hacsak nem tartja vissza őket néhány jól időzített akadály, elkerülhetetlenül kísérik majd egymást a feneketlen mélységbe, hogy ott aztán együtt vesszenek…” René Guénon

“Minden szent hang hallgatásra kárhoztatik, a föld gyümölcsei romlottá válnak; s ő maga nem lesz többé termékeny; a levegő pedig gyászos kábulatba süllyed. Ilyen lesz a világ öregkora: vallástalanság és zűrzavar, törvénytelenség és a jó emberek döbbenete.” Hermész Triszmegisztosz

“Az alvásból a biológiai aktus maradt. Intimitás nélkül élünk, a lakás szállás, otthon lenni szentimentalizmus. Kajüt-egzisztenciák, úton vagyunk, de senki sem tudja, hová megy, és nincs utazás, csak közlekedés. Az utcán alszunk, és a kirakatablakon a függönyt valószínűleg csak álszeméremből húzzuk össze.” Hamvas Béla

5 hozzászólás to “Mindszenty, Püspökszentlászló és a Létrontás”

  1. Demagóg környezetvédők, ha lehet kíméljenek, mert ez a poszt közel sem a ma oly divatos és sekélyes “környezetvédelemről”, hanem inkább “létvédelemről” szól.
    A “materialisztikus és vulgáris jellegű környezetvédelemmel” kapcsolatos dolgok (mentsük meg a fákat féle sopánkodás) jelen blog profiljába már nem fér bele.

  2. Egyszer jártam ezen a helyszínen, még a “veszélyes” fák között, amikor még “nem volt bekapcsolva a turisztikai vérkeringésbe”. Ennek a környéknek sajátosan archaikus szelleme van (volt).

    Keserűen realista bejegyzésedről eszembe jutott “egy kikapcsolódni vágyó”, nőnemű, “humán erőforrás” ismerősöm. A tévében éppen egy kastélyban forgatott kosztümös filmet nézett, mire kurtán odavetette nekem:

    – Tudod mit irigylek ezektől az uraktól?
    – Mit?
    – Hogy “ezek” milyen jót ettek-ittak és mulattak ezekben a gyönyörű kastélyokban.

    Íme az evolúció révbe ért. Köszönjük Gallilei, Newton, Robespierre, Kossuth, Marx, Engels, Darwin, Lenin uraknak. Íme állhatatos munkájuk gyümölcse a Homo Stupidiensis Antitraditionalis

  3. Láttam már sok ilyen “ígéretes” tervet. A diplomával nem adják a jó ízlést. Még csak nem is a fák megcsonkításával van bajom, annak ellenére, hogy rémisztően néz ki. Alapvetően “létcsonkítás” folyik itt, de Neked ezt nem kell elmondanom.
    Megpróbáltam egy kalap alá gyűjtenia manapság (ez is cunci) leggyakrabban használt agyf@szolós kifejezéseket”. Íme néhány:
    Kamat (mindenek felett), gazdasági mutató, munkahelyteremtés. belföldi turizmus, profit, hozam, fejlődés, foglalkoztatottság, államadós-besorolás, műszaki újdonságok.
    A fentiek mindent előznek.

  4. Egyszer tavaly ősszel voltam arra, gondoltam, elviszem a gyereket, megmutatom neki Püspökszentlászlót. Nem a bíboros miatt, nyilván, az még korai, de junior koromból emlékszem még, milyen szép rezervátum volt ott, még a növények neve is kinn volt kis táblákon. Most meg kimegyek és látom, hogy szét van baszva minden (megjegyzem, a fákat akkor még nem is csonkították meg), le van zárva az arborétum kerítéssel és kinn van az ejurós tábla, aminek látványától lassan agybajt kapok. Plusz a régi kulcsosház mellett, ahol gyerekkoromban megszálltunk van jó pár új “vendéglátóipari” létesítmény is, ami aztán abszolút nem kellett oda; pont olyan, mint az orfűi büfé a gátnál, valaki közel volt a tűzhöz és kihasználta.
    A turizmusról szóló bekezdés nagyon jó: a városi emberek nagy részének annyira nyomorúságos az élete, hogy kikapcsolódás számára az, ami a falusi embernek természetes. Így születtek olyan nagyszerű és csábító fogalmak,mint a “falusiturizmus”, a “medvehagymanap”, vagy a “kemencésudvar”. 🙂 Cunci szótárba velük!

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: