Csupán

Posted in A Törekvő on 2017-02-12 by Atyafi

2017.02.12.

“Csupán egy kicsinyke terület felett uralkodom. Ott azonban reichsunmittelbar* vagyok.”

“Nem az a keresztény társadalom, ahol senki sem vétkezik, hanem ahol sok a bűnbánó.”

“A kudarc látványa talán kevésbé búsító, mint a sikeré.”

“Szomorú, mint egy életrajz.”

“A hülyék jelenléte elszomorít.”

“Nem a hamis, hanem a majdnem igaz eszme jelent veszélyt.”

“Lesújtó, mint minden optimista szöveg.”

“Az emberek nehezen fogják fel, hogy nem értik.

“Csak az alantas dolgoknak lehetnek szakértői.”

(* közvetlenül a legfelsőbb hatalomnak alárendelt)

N. Gómez Dávila

Thoreau: Walden

Posted in A Törekvő on 2017-02-12 by Atyafi

2017.02.12.

Remek olvasmány volt, eltekintve az író erőteljes russzoiánus, olykor evolucionista, megint máskor naiv realista attitűdjétól. Én a magam részéről távolságot tartanék a hangzatos “back to nature” eszménytől és élnék a gyanúperrel, hogy a “zöld” egyszerűen feloldja és felemészti azt, aki vigyázatlanul “beleönti magát”, nem beszélve arról, hogy az, aki reménykedik az emberiség javíthatóságában az enyhén szólva is gyengeelméjűséggel vádolható meg. Szóval remek olvasmány volt, de csak remek és semmi esetre sem több.

Régen a párbajoknak igen gyakran erdőszéli tisztások adtak helyet. Legnagyobb sajnálatomra az efféle eredeti “elfoglaltságok” mára már teljesen kivesztek a világból, de ha jobban belegondolok talán még mindig adva van a lehetőség, hogy az ember elterülve a fenyők alatt golyót röpítsen a saját fejébe. “A legnehezebb terhet keresve, magadra leltél.”

“-És mivel ölte meg magát? -Egy tucat könyvvel. -Na hallod!?”

olvasásának folytatása

Diadal

Posted in A Törekvő on 2017-02-09 by Atyafi

2017.02.09.

“Mély meggyőződések néma csöndben lesznek átadva.”

“Az egész világot bejárja egy nemes lelkű lemondás gesztusa.”

“A semmivel való férfias párbaj elkerülése végett az ember inkább a haladásnak és a fejlődésnek épít oltárt.”

“Aki önmagát keresi, annak az a büntetése, hogy meg is találja.”

“Csak a magány ment meg minket a kisszerűségtől.”

“Előbb a semmibe kell hullnunk, hogy valamivé váljunk.”

“Írni muszáj. Kiadni viszont szégyenteljes dolog.”

“Az aktualitás a jelentéktelenség csúcspontja.”

“A baloldali eszmék hozzák létre a forradalmakat, a forradalmak pedig a jobboldali eszméket.”

“Amikor az ember Európán keresztül utazik, olyan érzése támad, mintha meglátogatna egy olyan házat, ahol a cseléd azokat az üres termeket mutatja, ahol egykoron csodálatos ünnepségeket tartottak.”

“Az áldozatok, akikért a modern történész könnyeket hullat, általában lefejezett hóhérok.”

“A modern ember egyetlen értéke az élet. Még a modern hős is csak az élet nevében hal meg.”

“A barbár csak rombol, a turista azonban meggyaláz.”

“A baloldal a fehérterror kifejezéssel bélyegzi meg azokat az időszakokat, amikor kizárólag gyilkosokat öltek.”

Nicolas Gómez Dávila

https://moly.hu/konyvek/az-izles-diadala

Törmelék

Posted in Árral szemben on 2017-02-03 by Atyafi

2017.02.03.

olvasásának folytatása

Cioran

Posted in A Törekvő on 2017-01-23 by Atyafi

2017.01.23.

“Az összes történelmi korszak közül csak egyetlenegyben tudnék megbékélten dolgozni: mint rabszolga a piramisépítő fáraók idején. Emeld a kőtáblákat, korbácsütések alatt, de lásd körülöttük az öröklét koronáját, érezd a piramisok körüli űrt, ami a menekvő idő nyomában támad! Az utolsó egyiptomi rabszolga is közelebb volt az örökléthez, mint a Nyugat bármely filozófusa. Az egyiptomiak a Nap és a Halál eksztázisában éltek. Nekünk csak kő és sír az ég! A modern világot átokként sújtják a véges dolgok kísértései.”

Kávéfőző

Posted in A Törekvő on 2017-01-23 by Atyafi

2017.01.23.

“Nem mintha baj volna, hogy a dolgok naponta ránk találnak, és hogy mindig ugyanazok. Hogy ugyanaz az asszony van mellettünk, ugyanaz az óra, és hogy az asztalon levő nyitott regény újra ott mászkál a szemüvegünk lencséjén; miért is lenne baj? “De mint megvert bika, lesunyt fejjel neki kell lódulnunk az üveghasáb közepéről egy másik közeg felé, amely közel van hozzánk, és elérhetetlen, mint a picador a bika közvetlen közelében. Azzal gyötörnünk a szemünket, hogy nézze azt a valamit, ami az égen úszik, és álnokul elviseli a nevét, azt, hogy felhő, és az emlékezetünkben nyilvántartott képe mását. Ne hidd, hogy a telefon, majd azt a számot kapcsolja, amit valójában szeretnél. Miért is kapcsolná? Csak az történik, amit már megszerveztél, elrendeztél, a reményed szomorú tükörképe ez, az asztal tetején vakaródzó, hidegtől reszkető majom. Verd szét a fejét ennek a majomnak, fuss a középponttól a falnak, törj utat magadnak. Ó, milyen szépen énekelnek a felső emeleten! Van fent is egy emelet ebben a házban, ahol más emberek élnek, akiknek sejtelmük sincs az alsó emeletről, pedig mindannyian az üvegfalon belül vagyunk. És ha hirtelen a ceruza oldalán megáll egy légy és lüktet, mint a hamvadó tűz, nézd meg jól, én megnézem, én kitapogatom a parányi szívét és hallom őt, ez a légy visszhangzik a megdermedt üvegmasszában, még nem veszett el minden.”

Amikor kinyitom az ajtót, és kidugom az orrom a lépcsőházba, tudom, hogy lent kezdődik az utca; nem a már elfogadott látvány, a jól ismert házak, sem a szemközti szálloda, hanem az utca, maga az utca, ez az élő pagony, ahol minden pillanat úgy borulhat rám, mint a magnólia, ahol a pillantásom nyomán arcok születnek, amikor néhány lépést előrébb haladok, s a könyökömmel, a szempillámmal, és a körmömmel gondosan nekifeszülök az üvegfalnak, és kockára teszem az életem, miközben lépésről lépésre haladok az utcasarok felé, hogy megvásároljam az újságot.”

“A létezés közönségességéből nem az ajtókon át, hanem a tetőkön keresztül tudunk kijutni.”

Gyémánt repeszeim

Posted in A Törekvő on 2017-01-19 by Atyafi

2017.01.19. Nicolás Gómez Dávila

“A modern világ számára nincs más megoldás, mint az Utolsó Ítélet.
Igazán véget érhetne már.”

“A mennyiség önmagában is elegendő, hogy csodálatot ébresszen a modern emberben.”

olvasásának folytatása